Avagy miért éltek tovább a barátok, mint az apácák?

Nem vitás, a középkori apácákkal jól kitoltak. Egyes kutatók választ adtak arra a kérdésre, mely a XXI. század emberét is foglalkoztatja: hogy lehet az, hogy az apácák nemigen élték túl az átlagéletkort, férfikollégáik, a barátok viszont majdnem kétszer annyi ideig éltek?

Ma már tudjuk: az ok a borban keresendő. Nem egy bizonyos fajta, nem a fehér vagy a vörös a titok nyitja, hanem egyszerűen az a tény, hogy a szerzetesek olyan mennyiségben ittak bort, ami az apácák számára elképzelhetetlen volt.

A férfiak az ételeket borral öblítették le, és a nemes cseppek alkoholtartalma antiszeptikus hatást fejtett ki. A nőket viszont tiltották a bortól, mert afrodiziákumnak tekintették - így az apácák nem ihattak annyit, mint a férfikollégáik.

Isten női szolgái kénytelenek voltak vizet inni, ami akkoriban korántsem volt tisztának mondható, csak úgy nyüzsögtek benne a baktériumok. Jobb esetben sört ittak, de annak nem volt olyan erős antiszeptikus hatása, mint a bornak (hogy a vágykeltő hatásról ne is szóljunk). A sörhöz csak a XVI. század óta adnak komlót, ami megnöveli az ital fertőtlenítő hatását.

Az apácák körében ezért igen magas volt a gyomor-bél traktust érintő megbetegedések száma, és ezért nem értek meg magasabb életkort, mint az átlag.