A Police Borrendben ezúttal nagyrédei borokat kóstoltunk a Gácsi Pincészetből.

Szomorú megemlékezéssel kellett kezdenünk, hiszen Gácsi István borászt pont ezen a napon temették Nagyrédén. A méltánytalanul rövid életű, 55 éves borász több generációs borász családból származott, 170 éve készítenek borokat Nagyrédén. Helyét fia, Tamás vette át.

A borkóstolást Gácsi Istvánról való megemlékezéssel kezdtük és az első kortyot az Ő tiszteletére fogyasztottuk el.

A Borkóstolást ezúttal is Diószegi Gábor és Hidegh István vezette.

Bevezető italként most egy kókai kisüsti szilvapálinkát raktunk az asztalra. Elsőként egy 70 éves hordóban ászkolt Hárslevelűt töltöttünk a pohárba, amelyre Gácsi úr mindig is oly büszke volt. A borban érződőtt a patinás hordó íze, bukéja, a kellemes, csak a hárslevelűre jellemző íz, zamat és a bor rögtön a kóstolók kedvencévé vált.

Csak fehér borokat kóstoltunk, ennek megfelelően készítettük el a hozzávaló borkorcsolyákat. Fűszeres vaj, snidlinges tejfölös túró, egyedi recept alapján kevert tepertőkrém, de volt – mint mindig házi kolbász- és most először disznósajt is, a zöldségek mellett.

A Mátraljai borvidék, illetőleg a nagyrédei bortörténet beszélgetést gerjesztett a vendégek között és elkalandoztunk a borszcéna elég távoli részeire is, miközben már új borok kerültek a pohárba.

A hárslevelűt egy száraz szürkebarát, majd pedig egy rizlingszilváni követte, ami nagyon jó bort mutat ezen a borvidéken.

A Zenit szintén egy régi, mára már feltörekvő borfajta, hiszen egyre több borvidéken előbukkant, nem hagyva ki Tokajt sem. A két erősen fajtajelleges bor szintén kedvenc lett, a kóstoló ceremóniájától eltérően már itt visszakóstolást kértek a vendégek.

A pincében jártamkor rávettem Gácsi Tamást, hogy egy házasítással is lepjen meg minket és kis unszolás után úgy döntött, hogy egy Zenit-Rizlingszilváni együttest állít össze. Bár még nem érett egybe a két bor, hiszen a hordóból történő kivételt követő 5. napon fogyasztottuk, de máris jelentkeztek benne a Zenitre jellemző markáns ízek, amelyeket rendkívül jól egészített ki és formált át a mintegy 20%-nyi rizlingszilváni.

Végezetül pedig összehasonlíthattuk a szürkebarát ízeit, hiszen utolsó borként egy félédest ízlelgettünk.

A visszakóstolásnál dőlnek el az igazi értékek, ki, mit kér. Ma este azonban szinte mindenki más fajta bort rendelt vissza, ami egyértelműen azt bizonyítja: mindegyik bor nagy sikert aratott.

A siker további fokmérője az volt, hogy a vendégeket az eredetileg kitűzött időpontnál másfél órával már barátságosan ki kellett tessékelni, hiszen indultak az utolsó helyi járatok.

Többen jelezték: jó volna a helyszínen is, a nagyrédei lankák között, a kis palóc háznál megkóstolni ezeket a borokat. Amint éppen kiveszik a százéves hordókból a friss bort.