In vitro és in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező élettani hatásai a következők: antioxidáns, immunmoduláns, gyulladáscsökkentő, asztmaellenes, antiallergén, antivirális, antibakteriális, hepatoprotektív és vaszkuláris permeabilitást módosító hatás.

Szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a flavonoidok felszívódása, átalakulása során olyan eltérő szerkezetű vegyületek keletkeznek, amelyeknek a biokémiai hatásai lényegesen eltérhetnek az eredeti molekulákéitól. Ezért tudományos bizonyossággal nem állítható, hogy az in vitro körülmények között gyenge vagy hatástalan antioxidánsnak mutatkozó vegyületek ugyanolyan eredménytelenek a szervezetben lejátszódó káros oxidációs folyamatok visszaszorításában. Napjainkban nem áll rendelkezésre olyan hazai adatbázis, amely a növényi élelmiszerekben található bioaktív hatóanyagok mennyiségét tartalmazza.

A kötet írói arra vállalkoztak, hogy meghatározzák a hazánkban leggyakrabban fogyasztott zöldség- és gyümölcsfélék flavonoid-összetételét. Mintegy százötven növényi élelmiszerben mérték meg bizonyos flavonoidok mennyiségét, amelyek közt szerepelt friss, szárított, aszalt és olajos mag, gabonaféle, zöldség- és gyümölcslé, szeszes ital, de emellett néhány esetben nyers és meghatározott ideig vízben főzött zöldségek flavonoidtartalmát is vizsgálták (a főzés mintegy 50%-os veszteséget okozott a flavonoidtartalomban). A zöldségek közül a hagymafélék (12.170 mg/kg), a petrezselyemgyökér (265 mg/kg), a spenót (339 mg/kg), a zeller különböző részei (81.403 mg/kg) és a különböző lencsefajták (187.212 mg/kg) voltak a leggazdagabb flavonoidforrások. A többi zöldségben átlagosan 3.100 mg/kg értékeket találtak. A gyümölcsök közül az eper és a szeder (650.1000 mg/kg), az olajos magvak közül pedig a dió (4560 mg/kg) bizonyult jó flavonoidforrásnak.

A szeszes és a nem alkoholos italoknak többek között az összes polifenoltartalmát és az összes antioxidáns-kapacitását vizsgálták. A gyümölcsök közül számottevő mennyiségben tartalmaztak polifenolos vegyületeket a bodzából (5680 mg/l), a kék szőlőből (137.980 mg/l), a fekete ribizliből (909. 1228 mg/l) és a vegyes gyümölcsökből (537.1086 mg/l) nyert levek. A zöldséglevek közül a céklalének (529 mg/l) és a különböző zöldségek keverékéből készült leveknek (316.696 mg/l) volt viszonylag nagy polifenolértékük. Valamennyi mintának jól értékelhető antioxidáns tulajdonsága volt. Több európai országban végzett epidemiológiai vizsgálatokból kiderül, hogy azoknak, akik 150. 300 ml vörösbort isznak naponta, kortól és iskolázottságtól függetlenül mintegy 50%-kal kisebb az esélyük arra, hogy kardiovaszkuláris betegségben haljanak meg, s átlagosan 10.12 évvel hosszabb ideig élnek, mint akik egyáltalán nem isznak vörösbort. A bor és különösen a vörösbor kedvező élettani hatása a szőlőből származó polifenolos vegyületeknek tulajdonítható. Az alkoholtartalomnak köszönhetően a polifenolos vegyületek könnyen felszívódnak a tápcsatornán keresztül. A borokon kívül a sörök polifenoltartalmát is megvizsgálták, mert bizonyos szerzők nem kifejezetten a vörösborok mérsékelt fogyasztását, hanem kis mennyiségű szeszes ital fogyasztását tarják kardioprotektív hatásúnak. A vörösborok polifenoltartalma számottevő (1050.3310 mg/l). A rozé (630 mg/l), illetve a fehérbor (250.560 mg/l) polifenoltartalma jóval kisebb. A világos sörök polifenoltartalma 270.470 mg/l, míg a barna söröké 440. 600 mg/l közötti.

Dr. Lugosi Andrea