Sokan úgy értelmezik, hogy ha valaki rendszeresen bort iszik, akkor ő alkoholista. Pedig ez korántsem igaz, sőt kimutatható a bor egészségvédő hatása, ami a rendszeres fogyasztást is feltételezi.

A kultúrált borfogyasztás aranyszabálya a mérté kletességben rejlik. Lényege pedig a fogyasztás módjában, mennyiségében és minőségében, választékában keresendő.

Nagyapám mondta többször: A bort az embernek találták ki, de vigyázz: Ha iszol, mindig maradj ember!

A mértékkel és tudatosan fogyasztott bor jótékony hatásai klinikailag is igazoltak, sok helyen régen orvosságként használták. Ma is gyakran hallhatjuk az orvosoktól, hogy kiegészítő terápiának javasolnak kevéske vörösbort, különösen a szív-, és érrendszeri betegségekben szenvedőknek. (az egészségvédő hatásokról egy másik menüpontban bővebben)

Nem mindegy mit iszunk!

Az igényes borfogyasztó időt szentel arra, hogy megnézze milyen bort iszik.

A kiválasztásnál nem elsődleges szempont a bor ára. A jó minőségű, szépen megalkotott bor megéri a pénzét. Egy csodálatos évjáratú bor egy kortya is többet ér, bármely átlagos bor palackjánál.

Bort sohase mennyiségben igyunk. Adjuk meg a tiszteletet a boros gazdának, aki termelte, elkészítette a bort és magának az italnak is, amely magába zárta a termőhelye földjének, klimájának aranyát, a gyümölcs frissességét, illatát, aromáját. És ezt a palack kibontása után mind Ön elé tárja.

A bort tiszteljük meg azzal, hogy szép, kelyhes pohárba öntjük. A pohár öblös legyen, felfelé szűkülő. Fehér borok részére kecsesebb, a vörös bornak pedig minél öblösebb, annál jobb.

Ne ugorjunk neki a bornak, ne igyuk meg egyhajtókára- ezt még a pálinkánál sem ajánlják. Figyeljük meg a bor színét, ahogy megcsillan a pohárban, fordítsuk a fény felé és csodáljuk annak színét, tisztaságát. Mozgassuk meg a pohárban és figyeljük a bor libbenését, ahogyan az asszony szoknyája libben kacéran, ha férfit lát.

Ezután a bor illata következik. Szívjuk be a gyümölcs, a bortermőtáj illatát, zamatát, bukéját, érezzük a hordó adta pikáns illatot is. Ezt többször ismételjük és minden szippantáskor mást és mást fedezhetünk fel az italban.

Óvatosan kóstoljuk meg, leheletnyi kortyot vegyünk a szánkba, ízlelgessük, fedezzük fel minden ízét, rejtett aromáit. Újra és újra kortyoljunk belőle, és egymás után tűnnek fel ezek az elbújtatott finom jellemzők, amik oly értékessé teszik választott italunkat.

Soha ne azért igyunk bort, hogy részegek legyünk (jön a magától is). A borivásnak vannak szabályai, a bort ízlelni, élvezni kell, ehhez pedig tiszta fejre van szükség.

A közismert borivók tízparancsolata összegez néhány szabályt, amit érdemes betartani. Ne igyunk bort éhgyomorra és borivás közben is falatozzunk egy keveset. Borozgatás előtt fél órával ne együnk édeset, ne dohányozzunk, mert ezek rombolják az ízérzékelést.

A bor fogyasztása ünnep. És tegyük ünneppé hétköznapjainkat. Tudatosan válasszunk borokat az étkezéshez, a beszélgetéshez, vendéglátáshoz.

Egy közösen elfogyasztott ebéd, vacsora mellé az ételekhez legjobban illő bort válasszuk ki  (másik menüpontban bővebben), és ezzel teljesítsük be kulináris élvezetünket.

Egy pohár jó bor segít ellazulni a rohanós, stresszes munkanap után, könnyedebbé teszi a társas érintkezést, a beszélgetést és jótékonyan hozzájárul, hogy nyugodtan pihenjük ki magunkat alvás közben.

A finom, jó bortól – mértékletes fogyasztás után – kellemesen ébred az ember, mellékhatások, fejfájás, rossz közérzet, gyomorpanaszok messze elkerülik.

Ha ezeket megfogadják, betartják, kiegyensúlyozott életet élhetnek. Alkoholfogyasztás mellett is, alkoholizmus nélkül.

Egészségükre!